Mindent, azonnal - Morgan Sportès kegyetlen ténymeséje

2014 októberében jelenik meg magyarul a Park Kiadónál az elmúlt évek egyik francia sikerkönyve, Morgan Sportès megtörtént eseményeket feldolgozó „bűnügyi" regénye, a Mindent, azonnal. - A Literán a könyv szerkesztője, Szabó Dávid mutatja be az olvasóknak a különleges kötetet és szerzőjét. • 2014. szeptember 3. • hozzászólás (0) • Megosztás | hirdetés „Hiteles beszámoló egy [...] gyilkosságról". Akár a Hidegvérrel magyar kiadásához írt fülszöveg szavaival is kezdhetnénk Morgan Sportès regényének ismertetését, még ha itt nem is „többszörös", hanem „csupán" egyszeres gyilkosságról van is szó. De a borzalmakat nem lehet számszerűsíteni, négy ember kegyetlen meggyilkolása nem egyszerűen a négyszerese egyetlen ember szörnyű halálának. Truman Capote művét tényregényként szokták műfaji szempontból meghatározni, Sportès „ténymesének" nevezi a sajátját, és bár már ez az elnevezés is utal bizonyos különbségekre, módszerük sok tekintetben hasonló. Mindkét regény egy borzalmas és nagy port kavaró bűneset tényeken alapuló, bámulatos újságírói háttérmunkával dokumentált, de alapvetően mégiscsak írói feldolgozása.

Mielőtt folytatnánk az összehasonlítást, néhány adat a francia szerzőről és életművéről. Morgan Sportès 1947-ben született Algériában. 1990-ben megjelent műve, a L’Appât (A csalétek) hozza meg számára a sikert : a mára a francia bűnügyi tényregény klasszikusának számító alkotást szociográfiai alaposságáért a legendás antropológus, Claude Lévi-Strauss is megdicsérte, Bertrand Tavernier filmváltozatát pedig Berlinben Arany Medvével jutalmazták. A Mindent, azonnal (Tout, tout de suite) 2011-ben jelent meg a Fayard kiadónál. Ahogy már utaltunk rá, a regény megtörtént, és egész Franciaországot megrázó bűnesetet dolgoz fel. Az előszóból megtudjuk, hogy 2006-ban egy elefántcsontparti származású francia állampolgár számos bűntársával együtt elrabolt, hetekig fogva tartott, kegyetlenül megkínzott, végül megölt egy zsidó vallású francia állampolgárt. Az eseményeket visszafogott tárgyilagossággal tálaló, megrázó „ténymese" megjelenése évében megkapta a rangos Interallié-díjat, egy évvel később pedig a francia sajtó által a legjobb regénynek odaítélt Kristályglóbuszt. Richard Berry filmváltozatát a tervek szerint 2015-ben mutatják be.

A nyilvánvaló párhuzamok ellenére több fontos szempontból is különbözik a tényregény (Hidegvérrel) és a ténymese (Mindent, azonnal). Capote saját bevallása szerint csak saját megfigyeléseire és tapasztalataira, hivatalos dokumentumokra és a közvetlenül érdekelt személyekkel készített interjúkra alapozta munkáját. Ezzel szemben Sportès nyíltan vállalja, hogy a tényeket képzelete segítségével fikcióvá alakította. Míg a Hidegvérrel szerzőjének számos kritikusa felrótta, hogy a regény egyes részeiben nem követte a tényeket, ezek alól a vádak alól Sportès lényegében eleve mentesül. Bár az alapvető eseményeket ismereteink szerint rendkívül pontosan reprodukálja, Capoteval ellentétben azt nem lehet rajta számon kérni, mégis honnan tudja a szerző, hogy a gyilkosnak egy adott pillanatban éppen mi villanhatott át az agyán. A másik fontos különbségről már a Mindent, azonnal fejezeteit bevezető idézetek is sokat elárulnak. Sportès előszeretettel idéz filozófusoktól, etnológusoktól, szociológusoktól, és az alapvetően a tényekre és a szereplőkre koncentráló Capoteval szemben igyekszik az események tágabb társadalmi hátterét is érzékeltetni. Az amerikai író a két gyilkos életútját és személyiségét rekonstruálva kíván az eseményekre valamiféle magyarázatot találni, a Mindent, azonnal inkább csak sejtetett végkövetkeztetése viszont magában foglalja azt az általánosabb kérdést is : mégis merre tart ez a világ ? A Mindent, azonnal egyszerre szocio- illetve etnográfiai igényű dokumentumregény és rendkívül feszes ritmusú, az utolsó pillanatig izgalmas krimi. Nem lőjük le a poént - már ha ebben az esetben egyáltalán beszélhetünk poénról, ha röviden ismertetjük a könyv hátterében meghúzódó valós eseményeket, hiszen előszavában maga az író is ezt teszi.

2006 januárjában az elefántcsontparti származású Youssouf Fofana (a regényben Yacef) társaival elrabolta, több mint három hétig borzalmas körülmények között fogva tartotta, végül kegyetlenül meggyilkolta Ilan Halimit (könyvbeli nevén Élie-t). A szörnyűséges tett egyetlen látszólagos indítéka a pénzszerzés volt, bár a vád súlyosbító körülményként vette figyelembe az elkövetők antiszemita indíttatását : irreális összeget követeltek a 23 éves férfi szabadon engedéséért cserébe, csak azért, mert a jórészt muzulmán vallású bandatagok feltételezték, hogy az amúgy szerény körülmények között élő férfinek zsidó származása miatt sok a pénze. Kegyetlensége és antiszemita vonatkozásai miatt az ügy mind a nagyközönség, mind a politikusok köreiben nagy felzúdulást keltett, a sajtó drámai színekkel ecsetelte a már csak a „Barbárok bandájaként" emlegetett alkalmi bűnszövetkezet rémtetteit. A vádlottként is rendkívül nehezen kezelhető Fofanát 2009-ben életfogytiglanra ítélték, azzal a kitétellel, hogy 22 évig feltételesen sem helyezhető szabadlábra. Büntetését legutóbb idén súlyosbították újabb három évvel több fegyőr bántalmazása miatt. A bandatagok közül további kilenc kapott 10 éves vagy azt (jelentősen) meghaladó büntetést, de többen is vannak, akik már szabadlábra kerültek, így a regény „főszereplőinek" egyike, az áldozatot elcsábító és az emberrablóknak kiszolgáltató iráni származású lány is. Morgan Sportès

Mielőtt szemünkre hánynák, hogy előre elmondjuk, ki a gyilkos, és mi lesz a sorsa, szögezzük le, hogy ebben a könyvben egyáltalán nem ez a lényeg. Ugye maga Sportès is elárulja a legfontosabb tényeket a regény legelején, és a francia közönség is pontosan tisztában volt az események kimenetelével 2011-ben, a Mindent, azonnal megjelenésekor. Sportès ugyan nem tartozik a francia irodalom legnagyobb stilisztái közé, de az információ folyamatos és jól ütemezett adagolásával képes az utolsó lapig fenntartani a feszültséget. Hogy gondolhatták azt az emberrablók, hogy mintegy félmillió eurós váltságdíjat kaphatnak egy kispénzű telefonbolti eladóért ? Miért nem engedték szabadon, amikor már nyilvánvaló volt, hogy kudarcot vallottak ? Hogyan kínozhattak halálra egy másik embert minden vélt vagy valós indok nélkül ? Hogy követhette el a világ legjobbjai között számon tartott francia rendőrség súlyos hibák egész sorozatát ? A kérdésekre Sportès anélkül válaszol, hogy ítélkezne, vagy akár a szó szoros értelmében válaszolna. A választ magunknak kell megtalálnunk - az író csak a tényeket sorolja, rekonstruálja a szereplők társadalmi hátterét, szavait, gondolatmenetét, csupán az így kirajzolódó képet igyekszik a maga nézőpontjából megvilágítani a fejezeteket bevezető idézetekkel.

Ennek az újságírói módon dokumentált, az eseményeket azok társadalmi hátterével együtt felvázoló regénynek az egyik főszereplője maga Párizs, pontosabban a párizsi agglomeráció. Többnyire nem a turisták Párizsa - bár a Montparnasse, a Les Halles vagy a Beaubourg is fontos szerepet játszik a történetben. Hanem a franciák jó része számára is ijesztően hangzó banlieue, a francia fővárost körülölelő autópálya-gyűrűn túl kezdődő, véget érni nem akaró kül- és elővárosok sora, amelyekkel együtt a Nagy-Párizs lélekszáma meghaladja a tízmilliót. Ezek között vannak szép számmal jómódú, elegáns, turisták által is előszeretettel látogatott városok, mint például a kastélyáról híres Versailles. De a Mindent, azonnal legjellemzőbb díszletei az első- és többed generációs bevándorlóktól, munkanélküliektől zsúfolt külvárosi lakótelepek, amelyek gyökértelen (már nem afrikai, már nem arab, de még nem is teljesen francia), marginalizálódott, motiválatlan lakossága gyakran sokkal távolabb érzi magát a „fény városától", mint egy középosztálybeli berlini, londoni vagy New York-i polgár. Az elegáns Sceaux, ahol elrabolták Élie-t, a kellemes és a lepukkant elővárosok között félúton elhelyezkedő, alapvetően nyugodt Bagneux, a túsz fogságának helyszíne és a rosszhírű észak-keleti külváros, Bobigny, ahonnan az igazi keményfiúk érkeztek, ezek a történet fő helyszínei. A kötethez mellékelt térkép segít az olvasónak abban, hogy kövesse Yacef és társai Párizs környéki helyváltoztatásait. Bár társadalmi-urbanisztikai szempontból ez a probléma sajátosan jellemző Párizsra és más nagyobb francia agglomerációkra, a beilleszkedés, a szegénység és a társadalom szétszakadásának problémája természetesen általában jellemzi a bevándorlás fő célpontjának számító gazdag nyugat-európai országokat, és ha másként is, de Magyarországon és más közép- és kelet-európai országokban is komoly aggodalomra adhat okot. A rendkívül beszédes cím, a Yacefre jellemző „mindent, azonnal" gondolkodásmód és a többi bandatag pitiáner, korlátolt, közönyös kegyetlensége nem értelmezhető a francia társadalom rossz oldalára született emberek tudatlanságának, talajtalanságának, és ebből adódó befolyásolhatóságának megértése nélkül. Lőrinszky Ildikó stílusában is hű, könnyen olvasható, pontos fordításának köszönhetően nyelvi szempontból is hitelesen jelenik meg a magyar változatban a mai párizsi külvárosi vagányok világa. Morgan Sportès regénye egyszerre az utolsó betűig izgalmas krimi és sajátos útikalauz a „fény városának" sötét oldalához : gazdagon dokumentált társadalmi látlelet, amely nemcsak a Párizst többé-kevésbé ismerők képét gazdagítja sajátosan, de az európai társadalmak jövőjével kapcsolatban is nyugtalanító kérdéseket vet fel.

Morgan Sportès : Mindent azonnal, Park Kiadó, 2014., fordította Lőrinszky Ildikó, 372 oldal, 3500 Ft. Szabó Dávid